Elianor kipihenten ébredt. Megmosakodott és megújult erővel vágott neki a házhoz vezető út megtisztításának. A késő nyári forróság kevésbé zavarta a sűrű növényzetben, de a pára miatt szinte csorgott a hátán a veríték. Amikor a talicskáját másodszorra is megrakta, és a szemétégetőhöz vitte a lombot, a távolban fekete felhőket pillantott meg. Kékes-lilás villám cikázott az égen, Mossmore város határában. 

Ennek a fele sem tréfa! Azonnal gondoskodnia kellett róla, hogy minden holmija száraz maradjon, amikor ez rettenet odaér!

Bár csupán a metszőollója és a fűrésze dolgozott délelőtt, visszavonult az üvegházba, hogy összepakoljon. Mikor az állványok alá menekítette a holmiját, úgy döntött, hogy a házban talán jobb lenne egy vihart átvészelni. Eszébe jutott a csapóajtó a dolgozószoba mennyezetén, és elhatározta, hogy folytatja a ház felderítését; magával vitte a botját és a seprűt is.

Az előszoba pont olyan volt, ahogyan hagyta, de valami mégis furcsának tűnt, csak nem tudta megmagyarázni, hogy mi az. Bár előző nap visszazárta a laboratórium ajtaját, és a dél felé vezető ajtót nem tudta kinyitni, a harmadik szeme azt súgta, valami megváltozott.

A dolgozószoba pont olyan volt, mint korábban, beleértve a gonosz csapdát a padlón. Elianor Fényvarázst tett a botjára és a csapóajtóhoz indult. Az kinyílt, egy kis taszításra oldalra csúszott. 

A hálószoba alapterülete kilenc méter átmérőjű hatszög volt, ablakokkal az északi oldalán, a csapóajtó felett. A déli falon két ajtó is nyílt: egy fából és egy sötét acélból.

A hálószoba burkolata elegáns márványlapokból állt, amelyek hófehérek voltak egykor, de idővel koszosak és elszíneződöttek lettek. A falakon selyem tapétát talált, amelyen finom mintázatot és arany díszítéseket látott. Az ablakok vastag, sötétvörös bársony függönyökkel voltak ellátva, amelyek valószínűleg pompásan mutattak, de  már rég elhasználódtak. A hálószoba közepén állt egy hatalmas ágy, amelynek selyem ágyneműi és takarói egykoron valószínűleg csodálatosan mutattak, de már piszkosak és szakadozottak voltak, mire a lány ide ért. Az ágy mellett helye kapott egy kis éjjeliszekrény, amelynek fiókjai kihúzva és kiürítve maradtak. Az éjjeliszekrényen egy poros éjjeli lámpa pihent, amelynek árnyéka egykoron szépen szétterült a falon. Az ágy fejénél egy kétajtós ruhásszekrény állt. A szoba falain egykoron festmények voltak, de  lány már csak koszos foltokat talált a helyükön. Egy nehéz, díszes tükör még a megmaradt, amelynek aranyozása kicsit megkopott.

A hálószobát, ahogy arra Elianor komolyabb gondolkozás nélkül is rájött, valaki alaposan kiürítette. A legaggasztóbb a festmények hiánya volt - mégis kinek kellenének öreg festmények? A por és a kosz belepett mindent.

A padlón lábnyomokra lett figyelmes. Valaki a kitörött észak-keleti ablakon át lépett be a szobába. Egy okos trükkel a boszorkány a pókmászás varázslat nyomait érzékelte az ablaknál. A varázs-lenyomat még friss volt, a betörő talán nemrég járt itt! 

A lány az ajtókhoz sietett, de mindkettőt zárva találta, pontosabban az acél ajtón kilincs sem volt... Amikor Elianor az ágyhoz közeledett, rájött, hogy amit függönynek vélt, az vastag pókháló. Megrémülve, hogy megint egy hatalmas pókszörnnyel kell szembenéznie, felemelte a botját. Azonban csak egy teljesen normális - bár igen kövér - pókot talált az ágy támláján. A pók megindult a lány felé, mivel annak léptei megrezegtették a hálóját.

A pók gyorsabban szaladt és egyszerűen kijutott a boszorkány mérgező permet varázslatának a hatósugarából. Mire Elianor észbe kapott, a lény meglendült és landolt a kinyújtott karján. A boszorkány azonban másodszor is megkísérelte a varázslatot: ezúttal sikerrel járt.

A pók hangtalanul hullott a padlóra. A lány meglepetten tapasztalta, hogy a szoba, bár koszos, nem nedves vagy penészes, és a patkányok is békén hagyták. Ha sikerül az emeletet is felderítenie és rendben találja a dolgokat, talán hamarabb is beköltözhet, mint remélte. Az ablakokat ki kell ugyan cserélni - nem csupán az volt törött, amit a rejtélyes betörő használt... 

Elianor megvizsgálta a festmények nyomait és az üres éjjeliszekrényt - a fiókokat nagy erővel kitépték a helyükről. Nem lett okosabb, s talán sosem tudja majd meg, hogy mi történt vagy mi tűnt el...

Az ajtókat vizsgálta meg következőként, a faajtónak a kulcsa talán a kulcsos dobozban van. Ekkor eszébe jutott valami. Lemászott a csapóajtón és kinyitott az íróasztal fiókját. A fiókot valaki kiürítette! Az előszobaszekrényben a kulcsos óndoboz érintetlen volt, így azt magával vitte az emeletre.

Sürgősen ki kell találnia, hogyan védje meg a házat a betolakodóktól! 

A faajtó kulcsa a dobozban volt, s az egy folyosóra nyílt.

A folyosó lambériával burkolt falai az idővel kopottassá váltak. Néhány helyen a léc hiányzott, így a falak csupaszon kilátszottak. A faanyag már régóta nem volt karbantartva, és a korábbi szépsége elveszett. Az évek során por és pókháló halmozódott fel, ami tovább rontotta a látványt. A padlózat régi faanyagból készült, ami szintén elkopott és karcos volt. Az ablakokat belepte a kosz és por, ami az évek során gyűlt fel. A folyosón nem talált semmilyen dekorációt, csupán az idő múlásának jeleit. A sötét faanyag és az elhalványult falak a kellemes légkör helyett inkább nyomasztó és kísérteties benyomást keltettek a lányban.

Elianor megborzongott a folyosó láttán, de összeszedte a bátorságát és a pókhálókat félresöpörve az útjából haladt előre. Semmivel nem találkozott, ami árthatott volna neki, de az üres, elhagyatott hely egy kriptára emlékeztette. Amikor elért a lefelé vezető falépcsőhöz, azon gondolkodott, hogy hova vezethet. Talán a zárt ajtóhoz, aminek nem találta meg a kulcsát? Leereszkedett a nyikorgó fokokon és olyan részén találta magát a háznak, ahol korábban még nem járt. A lépcsőtől balra két ajtót látott. Az első ajtó egy egyszerű faajtó volt, amikor lenyomta a kilincset, engedett. Afféle vendégszoba lehetett itt korábban.

Az első dolog, amit észrevett, hogy a szobában világos volt, bár annak nem volt egyetlen ablaka sem. A fény egy lámpásból származott, ami egy asztalka szélén várakozott.

A szoba burkolata eredetileg csodálatos mozaikcsempékkel volt díszítve, de az elhanyagoltság miatt azoknak csak töredéke maradt meg. Az egész helyiségben koszos, kopott parketta borította a padlót. A falak egykor díszes tapétával voltak fedve, de az idő múlásával azok foltosak és lettek és hámlani kezdtek. 

A szobában állt egy nagy franciaágy, amelynek fából faragott fejtámlája volt. Az ágyon egykor selyemből készült ágynemű és párnák voltak, de az idő vasfoga mindent széttépett és elkoszolt. Az ágy mellett állt egy kis asztal, amelyre valószínűleg Lady Nightfair a vendégeinek tálalt ételeket és italokat. Az asztal közelében kapott helyet egy szék és egy kis polc, amelyen egykor könyvek lehettek, azonban csak kosz és por maradt utánuk. A szoba egykor díszes és elegáns helyiség volt, de az idő múlásával és a ház elhanyagoltságával az összes bútor és dísztárgy romos és koszos lett.

Az ágy előtt egy idegen, egyszerű ruhákat és bőrvértet viselő férfi és egy repülő kígyó viaskodott meglepően csendesen. A betörő a második suhintásra (legalábbis aminek Elianor a szemtanúja volt), lefejezte a kígyót a szablyájával. Nem vette észre az ajtóban álló boszorkányt, egyenesen az ágy felé indult.

Elianor meglepte a férfit - legalább annyira, mint ahogy a betörő jelenléte meglepte őt. Mérlegelve a lehetőségeket - és az idegen fegyvereit - a lány a boszorkánysugárral támadt a férfira, aki kapott a kéken felvillanó ártásból még egyet, mielőtt az ajtóhoz ért volna, és élettelenül hullt a padlóra, a szárnyas kígyó mellé.

A boszorkány megszeppenve figyelte a művét, de tudta, hogy a betörő sem kímélte volna őt. Azon gondolkodott, hogy mihez kezdjen vele, először úgy döntött, hogy elássa valahol a kertben, jobb a békesség. Aztán rájött, hogy nem akar annyit vesződni, úgyhogy inkább a lombokkal együtt elégeti majd. Mivel a vihar épp elérte a házat, a lány megborzongva nézte a földön heverő testet.

"Valószínűleg most figyeli a legkevesebb szem a birtokot. Meg kell találnom a ház többi részébe vezető ajtót, hogy hátra tudjam vonszolni a hullát."

Tovább indult a folyosón...

A másik ajtó a folyosó nyugati végében, a konyháéhoz hasonló állapotban volt, azonban ez kifelé dőlt, amikor Elianor megérintette.

A Nightfair-ház földszinti terme még mindig lenyűgöző látványt nyújtott. A hatalmas helyiség magas mennyezettel és hatalmas ablakokkal rendelkezett, amelyek a gyönyörű Mossmore-völgyre és a kövezett teraszra néztek. A terem egyszerre volt nappali, könyvtár, télikert és pihenőszoba is, és korábban csodálatos növényvilággal rendelkezett. Sajnos mostanra az összes cserép kiürült és a növények elhervadtak, a maradványaik pedig tovább rontották a helyiség hangulatát. 

A keleti fal mentén padlótól plafonig érő könyvespolcok sorakoztak, amelyeken egykor számtalan antik kötet volt. Elianor szomorúan szemlélte a korábbi könyvek maradványait, melyek általában fém és bőr kötésűek voltak, de a lapjaikat alaposan megrágta az idő vasfoga. 

A terem észak-nyugati sarkában egy kényelmes ülőgarnitúra-együttes állt, amelyen egyszerre akár tizenkét személy is helyet foglalhatott. Az ülőhelyek huzata bőrből készült és egykoron aranyszínű mintákkal pompázott. A kanapék még mindig kényelmesnek tűntek, de kissé kopottak és koszosak voltak. A terem közepén egy hatalmas szőnyeg feküdt, melynek a központi motívuma egy misztikus jelekkel ellátott címer volt, a Nightfair család jelvénye. A szőnyeg sajnos elkoszolódott, a szélei elszakadtak és kissé kopottá vált. 

A terem padlóburkolata márványlapokból állt, amelyek egykor fényesek voltak, de mostanra az elhanyagoltság miatt csúnya foltokat mutattak, és néhány belőlük el is tört. Az ablakok a kert felé nyíltak, valaha gyönyörű kilátást biztosítva a lakók és vendégek számára. Mostanra a kert növényei teljesen benőtték az ablakok rácsait, eltakarva a látványt. A helyiség hangulata hideg és magányos volt, elhagyatott; bár korábban előkelő és inspiráló lehetett.

Elianor a terasz ajtajához sietett, amikor észrevette, hogy az ülőgarnitúra félredobott párnáin egy másik szárnyas kígyó pihen összetekeredve. A kígyó felemelkedett a hirtelen érkező jövevény láttán, a lány felé lendült és mielőtt az bármit tehetett volna ellene, a maga elé rántott kezébe mart. A lány érezte, hogy a karja a harapás nyomán lángolni kezdett a lény mérgétől. A boszorkány a mérgező permet varázslatát használta a veszélyes ragadozón, így a kígyó elengedte őt, ám másodszor is lecsapott a betolakodóra. A lány is megismételte a varázslatot, s ezúttal a kígyó élettelenül a földre hullott. Elianor ekkor vette észre a párnák között lévő öt apró, fekete, kígyó-tojást.

Egy pillanatra elszomorodott a földön heverő szárnyas kígyót szemlélve, de a karjában sajgó fájdalom elkergette az önostorozó gondolatait. Úgy döntött, hogy megpróbálja maga kikelteni a kis kígyókat.

Az erkélyajtó oldalra csúszva nyílott, de a teraszt teljesen körbe- és benőtte a gaz, áthatolhatatlan sövényként elvágva a kőlapokkal lerakott területet a kert többi részétől.

Elianor a házba visszatérve a könyvespolcon egy kisebb, faragott fadobozt pillantott meg. Kíváncsian leemelt a helyéről. A doboz tetejére és oldalára a Nightfair címer volt faragva, de zár nélkül, még mindig könnyedén nyílt. A dobozban számos pénzérme lapult. Ha nem esett volna az eső, a lány az üvegházba vitte volna a dobozt, de most csak elrejtette az ülőgarnitúra legtávolabbi része alá.

Az eső függönyként hullott, rettenetesen hangosan kopogva a szalon tetőablakain. Kék villámok cikáztak az égen, a mennydörgés hangja megremegtetett minden üvegtáblát a házon. A lány el sem merte képzelni, milyen lehetett az üvegházban.

Elianor végül a folyosó távolabbi része felé indult.

A lépcsőtől balra egyetlen faajtó volt, amely a kilincs lenyomására azonnal kinyílt.

Az antik berendezésű fürdőszoba falait elegáns sötétkék színű csempék borították amit vastagon belepett a por. A helyiség padlója márvány burkolatot kapott, amelynek színe a sok éve tartó elhagyatottság miatt nem ragyogó fehér, hanem inkább piszkos és tompa volt. A falakon apróbb, de jól látható sérülésekkel szembesült a botja fényénél. 

A fürdőszobában egy hatalmas, elegáns kád állt a szemközti fal közepén, melynek kék márvány lábazata körül a padló is megkopott. A kád mellett egy zöld, réz csaptelep van a falon, amely a hosszú évek alatt teljesen elrozsdált. A plafont pókhálók és pókok foglalták el. 

A fürdőszoba nyugati falánál egy kis, ovális alakú mosdótálat látott, amely részben a falba lett beépítve. Az elegáns, porcelán mosdókagyló felett is egy rozsdás csaptelep áll, amely szintén elhasználódott az évek során. A mosdó fölötti tükör egykor arany keretbe foglalva díszelgett, de az idő vasfoga a keretet is megviselte. A tükör felett egy kis polc kapott helyet a falon, amelyen korábban a pipereholmikat tárolhatták. A polcon csupán egy kis, poros erszény hevert magányosan.

A fürdőszoba egészét por és pókhálók lepték el, melyek a mágikus fénynél sötét árnyékokat vetettek a helyiségben. A fürdőszoba állapota tükrözte az elszenvedett elhagyatottságot, és a korábbi elegancia nyomai csak halványan sejlettek fel. Elianor érzései szerint a helyiség hangulata  melankolikus és kissé ijesztő volt.

A kád mellett egy macska méretű, sötét lény cirkált, két hátsó lábára állt, amikor elérte a botról érkező fény. A lány megrémülve látta, hogy az óriás patkány szája habzott, és feje a kertben talált dögökhöz hasonlóan sebes volt.

Az ártásával eltalálta az állatot, mielőtt az megindulhatott volna őfelé, és a lény nem is mozdult többet. Elianor halkan felsóhajtott: még egy eltüntetésre váró tetem.

A lány a pókhálókat félre sepregetve az útból a tükörhöz ment, hogy megvizsgálja a polcon lévő erszényt. Olyannak tűnt, mint amiben kozmetikumokat, sminkeket szoktak hordani az elegáns hölgyek. A gazdagon hímzett, olajjal kezelt bőr túlélte a fürdőszoba viszontagságait. A boszorkány még ki tudta betűzni a közepére varrt monogramot: A.R.N.

"Arlette Roheisia Nightfair" - gondolta elégedetten, de csak akkor lepődött meg igazán, amikor belenézett. Rúzs és pirosító helyett ugyanis öt, fehér fénnyel csillogó, rendkívül értékes platinum érmét talált benne. Az erszényt a ruhája zsebébe tette, mielőtt visszatért volna a folyosóra.

A ház végét keresztbe szelő folyosó még hosszan futott tovább, gyanút ébresztve a lányban. Elianor végül csak igen nagy nehézségek árán találta meg a titkos ajtó helyét, de a nyitásának a módjára azonnal nem jött rá.

A vihar csitulni kezdett, a boszorkány aggódva gondolt a halott férfira a szobában. Végül, szinte véletlenül megtalálta az apró lyukat az ajtó mellett, derék magasságban, ahol a kapcsoló gombja rejtőzött. 

Az rejtett ajtó a fogdószobába nyílt, a lány nagy meglepetésére, de így már el tudta intézni a rá váró kellemetlen feladatot. Visszatért a szobába, igyekezett nem ránézni a férfi arcára, miközben lehámozta róla a vértet, amit a szoba kandallójának a kéményébe rejtett. A férfit meglepően könnyen sikerült kihúzni a bejárati ajtóig, ahonnan talicskával vitte tovább (a kígyókkal és a patkánnyal együtt) a szemétégetőig, ahol az elázott lombot félrehúzva, a gödörbe dobta a hullát és a tetemeket, és befedte a levágott gazzal.